9. Az eredeti oszmán-török szövegben szereplő szó, a „handak” árkot jelent, de a természetes képződményektől – mint például egy őskori Duna-meder – eltérően valamiféle mesterséges létesítményt, amit az oszmán krónikás szerint valóban kiásattak. Megfeleltethető-e Lutfi „handakja” a kutatócsoport által azonosított „nagy ároknak”?

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz: 

Kutatócsoportunk publikációjában Lutfit ekként idézte: „egy kém hírül hozta, hogy a gyaurok, azonkívül, hogy ilyen nagy számmal vannak, még egy nagy árkot is ástak, melynek egyik vége egy hegyig, másik pedig a Dunáig nyúlik, s melyen lehetetlen áthatolni.”

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 111–152.

A kérdéses „nagy árok” vagy völgy erősen elütött a síkság aktív vízfolyásainak sűrűn kanyargó, meanderező völgyeitől. A közel öt kilométer hosszú és kilométeres nagyságrendű, enyhe íveket leíró, 50–70 méter széles egykori meder mesterségesnek tűnhetett a helyet távolabbról szemlélő felderítők számára. Kitértünk elemzésünkben arra, hogy miképpen fordulhat elő, hogy „handaknak” írják le ezt az árkot. Csak éppen lehetetlen a csata előtt, az oszmán lovasság portyázásai mellett egy-két nap alatt egy olyan árkot kiásni, amelyik a medenceperemtől (Nyárádtól) a Dunáig a teljes síkságot átszeli mintegy öt kilométer hosszan, és azt sáncként használni, miközben a csata leírásaiban ennek nincsen nyoma. Erre sem idő, sem munkaerő nem volt, értelme pedig nem lett volna. Amit leírtak, pl. Brodarics, az ennek megfelelően egy természetes völgy/árok.

Fontos leszögezni, hogy az azonosításunk alapja Brodarics szövege és az azzal tartalmilag egybevágó cseh szemtanúé. A török forrásnak csak kiegészítő szerepe van, ugyanakkor azt is leírtuk, hogy a kérdéses, jól mérhető, Nagynyárád és a Vizslaki-rét között valóban a teljes síkságot átszelő, azonosítható folyóvölgynek a futása teljesen eltér a síkság sűrűn kanyargó és helyenként vizenyős, mocsaras térségeitől. Távolról mesterségesnek tűnhet. Ráadásul a „Nagy árok” közvetlen közelében a keresztény seregek valóban földmunkákat végeztek. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1960-as, 1970-es években feltárt tömegsírok eredetileg harcászati szereppel kialakított mélyedések voltak. Ezek együtt magyarázhatják vélekedésünk szerint azt, hogy a felderítők az árkot mesterségesnek vélték. Lutfi „handakja” egy félreértés eredménye.

A mohácsi csatatér csatával kapcsolatos objektumai és régészeti leletei. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás:  Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 111–152.