12. Ha a pécsi professzor és kutatócsapata által vízzel teli völgyként/árokként interpretált forrásrészletek valóban erről az ősi Duna-mederről szóltak volna, akkor hogyan lehetséges az, hogy míg a magyarok számára már a Borza-patak is leküzdhetetlen akadálynak tűnt, eközben a törökök augusztus 29-én – a magyarok orra előtt – már menetből minden további nélkül megbirkóztak a feltételezésük szerint megáradt, nehezen átjárható Borzával?... majd át kellett kelniük a vízzel teli ősi Duna medren is, sőt, még a Lajmér-patakon is, hogy végül a Mohácstól délre fekvő mocsarakba, és a Mohács mellett csordogáló Szakadék-Dunába szoríthassák szegény menekülő magyarokat(?).
_ . _
A Vizslaki-rét nevű mocsár mellett, a Mohácsi-síkon keresztül húzódó egykori folyómederben a csata idején víz a korábbi esőzések miatt, csak közvetlenül a mocsár felőli részen volt. A törökök ide szorították be a magyar sereg egy részét (a cseh forrás beszámolója szerint). A többi nehezen értelmezhető „felvetésre” pedig a tanulmányunkban megtalálhatók a válaszok.
11. A Brodarics leírásában szereplő, „völgyben fekvő mocsaras víz”, vagy a cseh szemtanú beszámolója, mely szerint a csatatéren „egy mély árok húzódott keresztben, tele vízzel,” miért is utalna ezen a mocsaras partú patakokkal szabdalt térségben épp csak és kizárólag erre az újonnan felfedezett tájelemre [Nagy árok]? Többszöri, hangsúlyos, tényként való közlése erős, „költői” túlzásnak vélhető.
_ . _
Nem önmagában áll meg a „Nagy árok” lokalizációs jelentősége. Az ártér nyugati kitüremkedésével, a hadiúttal, az ártéri mocsár (Vizslaki-rét) mély és meredek beszakadásával együtt játszik szerepet: így jelenik meg Brodaricsnál és a cseh szemtanúnál is. A csata számos fontos régészeti jelensége is ennek mentén került elő, ahogy a népi emlékezet is ezt a helyet őrizte meg. Az oszmánok is éppen az árok/meredek oldalú mocsár/hadiút találkozását jelölték meg a csata helyeként, a sehidek (vértanúk) nyughelyeként. Az árok nem önmagában fontos, hanem akként, hogy összeköttetést teremt a csata összes ismert jelensége között.
10. A kutatócsoport a középkori Földvárt vizsgáló publikációjában jelzi, hogy ez az ősi Duna-meder vélelmezhetően a 18. században, valójában annak a középső harmadában induló intenzív mezőgazdasági művelés következtében veszítette el „mélységét”. Csakhogy az a helyzet, hogy ezt az „árkot” már az épp ekkoriban készített Első katonai felmérés lapjain sem lehet fellelni, tehát nem csak manapság marad láthatatlan szabad szemmel – ami nem is csoda, hisz jelenlegi adottságok mellett még a keskenyebb, 50 méter széles részein is átlagosan mindössze 4 cm-t süllyed a talaj méterenként –, hanem hasonló okokból már a 18. század második felének katonai térképészei figyelmét sem kelthette fel, ez az állítólag egykor oly fontos „szervező erővel” bíró őskori Duna-meder.
_ . _
Az Első katonai felmérésen szereplő, a Törökdombtól induló út vizsgálható azon tekintetben, hogy követi-e részben a nagy árok nyomvonalát. Az Első katonai felmérés ugyanakkor még nem igazán jó minőségű, sok tekintetben elnagyolt és hiányos. Összehasonlításképpen: a kutatócsoportunk által vizsgált szigetvár-turbéki árkok (eredetileg 5 méter széles, 2,6 méter mély) nyomai sem kerültek feltüntetésre rajta.
9. Az eredeti oszmán-török szövegben szereplő szó, a „handak” árkot jelent, de a természetes képződményektől – mint például egy őskori Duna-meder – eltérően valamiféle mesterséges létesítményt, amit az oszmán krónikás szerint valóban kiásattak. Megfeleltethető-e Lutfi „handakja” a kutatócsoport által azonosított „nagy ároknak”?
_ . _
Kutatócsoportunk publikációjában Lutfit ekként idézte: „egy kém hírül hozta, hogy a gyaurok, azonkívül, hogy ilyen nagy számmal vannak, még egy nagy árkot is ástak, melynek egyik vége egy hegyig, másik pedig a Dunáig nyúlik, s melyen lehetetlen áthatolni.”
8. Mennyire nagy bravúr a mohácsi csata első emlékművének, vagyis az oszmán győzelmi pavilon helyének a felfedezése?
_ . _
Általában az utókor dönti el, hogy mi tartozik a nagyobb horderejű „felfedezések” közé. Mindazonáltal 2018. júniusában az MTA BTK-n lefolytatott workshopon több történész kutató is amellett érvelt, hogy a Törökdomb nem lehetett a Császárdomb (az egykori mohácsi oszmán győzelmi emlékmű) helye. A 2019. szeptember 5-én Pécsett lefolytatott vitán egy régész is úgy vélte, hogy erre vonatkozóan nincsenek régészeti bizonyítékok (ez egyébként nem igaz).
|
|
PannonCastrum Kft. |
12. Ha a pécsi professzor és kutatócsapata által vízzel teli völgyként/árokként interpretált forrásrészletek valóban erről az ősi Duna-mederről szóltak volna, akkor hogyan lehetséges az, hogy míg a magyarok számára már a Borza-patak is leküzdhetetlen akadálynak tűnt, eközben a törökök augusztus 29-én – a magyarok orra előtt – már menetből minden további nélkül megbirkóztak a feltételezésük szerint megáradt, nehezen átjárható Borzával?... majd át kellett kelniük a vízzel teli ősi Duna medren is, sőt, még a Lajmér-patakon is, hogy végül a Mohácstól délre fekvő mocsarakba, és a Mohács mellett csordogáló Szakadék-Dunába szoríthassák szegény menekülő magyarokat(?).
_ . _
A Vizslaki-rét nevű mocsár mellett, a Mohácsi-síkon keresztül húzódó egykori folyómederben a csata idején víz a korábbi esőzések miatt, csak közvetlenül a mocsár felőli részen volt. A törökök ide szorították be a magyar sereg egy részét (a cseh forrás beszámolója szerint). A többi nehezen értelmezhető „felvetésre” pedig a tanulmányunkban megtalálhatók a válaszok.
11. A Brodarics leírásában szereplő, „völgyben fekvő mocsaras víz”, vagy a cseh szemtanú beszámolója, mely szerint a csatatéren „egy mély árok húzódott keresztben, tele vízzel,” miért is utalna ezen a mocsaras partú patakokkal szabdalt térségben épp csak és kizárólag erre az újonnan felfedezett tájelemre [Nagy árok]? Többszöri, hangsúlyos, tényként való közlése erős, „költői” túlzásnak vélhető.
_ . _
Nem önmagában áll meg a „Nagy árok” lokalizációs jelentősége. Az ártér nyugati kitüremkedésével, a hadiúttal, az ártéri mocsár (Vizslaki-rét) mély és meredek beszakadásával együtt játszik szerepet: így jelenik meg Brodaricsnál és a cseh szemtanúnál is. A csata számos fontos régészeti jelensége is ennek mentén került elő, ahogy a népi emlékezet is ezt a helyet őrizte meg. Az oszmánok is éppen az árok/meredek oldalú mocsár/hadiút találkozását jelölték meg a csata helyeként, a sehidek (vértanúk) nyughelyeként. Az árok nem önmagában fontos, hanem akként, hogy összeköttetést teremt a csata összes ismert jelensége között.
10. A kutatócsoport a középkori Földvárt vizsgáló publikációjában jelzi, hogy ez az ősi Duna-meder vélelmezhetően a 18. században, valójában annak a középső harmadában induló intenzív mezőgazdasági művelés következtében veszítette el „mélységét”. Csakhogy az a helyzet, hogy ezt az „árkot” már az épp ekkoriban készített Első katonai felmérés lapjain sem lehet fellelni, tehát nem csak manapság marad láthatatlan szabad szemmel – ami nem is csoda, hisz jelenlegi adottságok mellett még a keskenyebb, 50 méter széles részein is átlagosan mindössze 4 cm-t süllyed a talaj méterenként –, hanem hasonló okokból már a 18. század második felének katonai térképészei figyelmét sem kelthette fel, ez az állítólag egykor oly fontos „szervező erővel” bíró őskori Duna-meder.
_ . _
Az Első katonai felmérésen szereplő, a Törökdombtól induló út vizsgálható azon tekintetben, hogy követi-e részben a nagy árok nyomvonalát. Az Első katonai felmérés ugyanakkor még nem igazán jó minőségű, sok tekintetben elnagyolt és hiányos. Összehasonlításképpen: a kutatócsoportunk által vizsgált szigetvár-turbéki árkok (eredetileg 5 méter széles, 2,6 méter mély) nyomai sem kerültek feltüntetésre rajta.
9. Az eredeti oszmán-török szövegben szereplő szó, a „handak” árkot jelent, de a természetes képződményektől – mint például egy őskori Duna-meder – eltérően valamiféle mesterséges létesítményt, amit az oszmán krónikás szerint valóban kiásattak. Megfeleltethető-e Lutfi „handakja” a kutatócsoport által azonosított „nagy ároknak”?
_ . _
Kutatócsoportunk publikációjában Lutfit ekként idézte: „egy kém hírül hozta, hogy a gyaurok, azonkívül, hogy ilyen nagy számmal vannak, még egy nagy árkot is ástak, melynek egyik vége egy hegyig, másik pedig a Dunáig nyúlik, s melyen lehetetlen áthatolni.”
8. Mennyire nagy bravúr a mohácsi csata első emlékművének, vagyis az oszmán győzelmi pavilon helyének a felfedezése?
_ . _
Általában az utókor dönti el, hogy mi tartozik a nagyobb horderejű „felfedezések” közé. Mindazonáltal 2018. júniusában az MTA BTK-n lefolytatott workshopon több történész kutató is amellett érvelt, hogy a Törökdomb nem lehetett a Császárdomb (az egykori mohácsi oszmán győzelmi emlékmű) helye. A 2019. szeptember 5-én Pécsett lefolytatott vitán egy régész is úgy vélte, hogy erre vonatkozóan nincsenek régészeti bizonyítékok (ez egyébként nem igaz).
|
PannonCastrum Kft. |
|
|
