11. A Brodarics leírásában szereplő, „völgyben fekvő mocsaras víz”, vagy a cseh szemtanú beszámolója, mely szerint a csatatéren „egy mély árok húzódott keresztben, tele vízzel,” miért is utalna ezen a mocsaras partú patakokkal szabdalt térségben épp csak és kizárólag erre az újonnan felfedezett tájelemre [Nagy árok]? Többszöri, hangsúlyos, tényként való közlése erős, „költői” túlzásnak vélhető.

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

Nem önmagában áll meg a „Nagy árok” lokalizációs jelentősége. Az ártér nyugati kitüremkedésével, a hadiúttal, az ártéri mocsár (Vizslaki-rét) mély és meredek beszakadásával együtt játszik szerepet: így jelenik meg Brodaricsnál és a cseh szemtanúnál is. A csata számos fontos régészeti jelensége is ennek mentén került elő, ahogy a népi emlékezet is ezt a helyet őrizte meg. Az oszmánok is éppen az árok/meredek oldalú mocsár/hadiút találkozását jelölték meg a csata helyeként, a sehidek (vértanúk) nyughelyeként. Az árok nem önmagában fontos, hanem akként, hogy összeköttetést teremt a csata összes ismert jelensége között.

A mohácsi csatatér csatával kapcsolatos objektumai és régészeti leletei. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás:  Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 111–152.