10. A kutatócsoport a középkori Földvárt vizsgáló publikációjában jelzi, hogy ez az ősi Duna-meder vélelmezhetően a 18. században, valójában annak a középső harmadában induló intenzív mezőgazdasági művelés következtében veszítette el „mélységét”. Csakhogy az a helyzet, hogy ezt az „árkot” már az épp ekkoriban készített Első katonai felmérés lapjain sem lehet fellelni, tehát nem csak manapság marad láthatatlan szabad szemmel – ami nem is csoda, hisz jelenlegi adottságok mellett még a keskenyebb, 50 méter széles részein is átlagosan mindössze 4 cm-t süllyed a talaj méterenként –, hanem hasonló okokból már a 18. század második felének katonai térképészei figyelmét sem kelthette fel, ez az állítólag egykor oly fontos „szervező erővel” bíró őskori Duna-meder.
_ . _
Válasz:
Az Első katonai felmérésen szereplő, a Törökdombtól induló út vizsgálható azon tekintetben, hogy követi-e részben a nagy árok nyomvonalát. Az Első katonai felmérés ugyanakkor még nem igazán jó minőségű, sok tekintetben elnagyolt és hiányos. Összehasonlításképpen: a kutatócsoportunk által vizsgált szigetvár-turbéki árkok (eredetileg 5 méter széles, 2,6 méter mély) nyomai sem kerültek feltüntetésre rajta.
Mindamellett az alábbi, a kutatócsoport által 2018 júniusában az MTA BTK-n tartott workshopon a közönségnek bemutatott, karlsruhei, 17. század végi térképen még kitűnően kivehető a „Nagy árok” vonala. Van tehát térképi lenyomata a korból. Ugyanakkor az ilyen geomorfológiai jelenségeknél nem az a perdöntő, hogy szerepelnek-e az írott forrásokban vagy kezdetleges régi térképeken, hanem hogy mérhetők-e, és terepi vizsgálatok alapján nyerjük a jellegükre, változó méretükre és korukra vonatkozó adatokat. Nem szubjektív beszámolókból.
A „Nagy árok” a Mohácsi-síkon egy 1685 körül készült térképen
A Nagy árok vonala 2006-os Google Earth-felvételen
Forrás: Google Earth
A Nagy árok Sátorhelynél napjainkban. Fotó: Pap Norbert
